A notebookgyártók nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ne csak a teljesítményt növeljék folyamatosan, hanem az üzemidőt is. Mivel a gépek mérete folyamatosan zsugorodik, az akkumulátor-technológia pedig nem sokat fejlődött az elmúlt években, hatalmas áttörést azért ne várjunk,
de vannak ma már olyan gépek, amelyek akár 16-17 órát is kibírnak egyetlen töltéssel.
A telepek kapacitása persze folyamatosan romlik, ezért ha nem akarjuk, hogy egy-két év után már csak a konnektorba dugva legyen hajlandó elindulni a laptopunk, akkor érdemes odafigyelni használat közben. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány egyszerű tippet, amivel nemcsak rövidtávon tolhatjuk ki az üzemidőt, de az akkumulátor celláit is kíméljük, így azok évek múlva is közel azonos kapacitással dolgoznak majd.
Kezdjük is mindjárt néhány olyan megoldással, amelyek lehetővé teszik, hogy pár extra percet préseljük ki egy merülő telepből.
Az első és legfontosabb, hogy kapcsoljuk be az energiatakarékos üzemmódot. Ilyenkor a notebook automatikusan kikapcsol néhány funkciót, amelyekre alapesetben nincs szükség. Ilyen lehet például a videokártya, hiszen minek merítené egy grafikus chip az akkumulátort, ha épp csak szöveget szerkesztünk, amihez az integrált chip is bőven elég. Ebben a módban a legtöbb alkatrész csak kevés energiát vesz fel, így készülék fényereje is csökken, ami sokat segíthet egy kritikus pillanatban.
A fogyasztás csökkentésének legegyszerűbb módja, ha egyszerűen kikapcsoljuk, amire nincs szükségünk.
Húzzuk ki a fölösleges perifériákat (mint az egér vagy egy külső meghajtó), majd állítsunk le olyan nem használt, de energiazabáló eszközöket, mint a Wi-Fi, a Bluetooth, vagy épp az
optikai meghajtó. Persze mielőtt bármit leállítunk, feltétlenül győződjünk meg róla, hogy nincs szükségünk rá a munkához (az operációs rendszert tartalmazó merevlemezt lelőni például elég nagy butaság). Ezeket a hardvereket az
Eszközkezelőből (Device Manager) tudjuk leállítani.
Az egyik legnagyobb energiazabáló értelemszerűen a kijelző.
A legtöbb notebookon dedikált gombot is kapunk a fényerő változtatásához, amit csökkentve tetemes mennyiségű extra töltöttségre tehetünk szert. Annak sem feltétlen van értelme, hogy egy txt szerkesztéséhez Full HD-ban rendereltetjük ki a képet: ilyenkor nyugodtan vegyük lentebb a felbontást, így a grafikus chipnek is kevesebb dolga lesz. Bár nem minden laptopban találkozunk vele, a billentyűzet-háttérvilágítás is értékes erőforrásoktól fosztja meg a gépet, így hacsak nem élet-halál kérdése, ezt is kapcsoljuk ki.
Természetesen nemcsak a hardver jelent extra terhet a gépünk számára, a rengeteg futó alkalmazás és szolgáltatás is meríti az akkumulátort.
A legegyszerűbb megoldás ebben az esetben is az, ha egyszerűen kikapcsoljuk a felesleges dolgokat. Első körben fussuk végig a tálcát (ne feledkezzünk meg a rejtett ikonokról sem, amiket az óra melletti kis nyíllal tudunk elővarázsolni) és állítsunk le minden olyan programot, amire nincs szükségünk. Ezt követően nyissuk meg a
Feladatkezelőt (Ctrl + Shift +Esc vagy Ctrl + Alt +Del), ahol először is bizonyosodjunk meg róla, hogy tényleg mindent bezártunk.
Ezt követően ugorjunk át a
Folyamatok fülre, ahol a háttérben futó szálakról is kapunk némi infót. Bár ezek egy része nyilvánvalóan fontos a gép működéséhez, mások (mint például a különböző médialejátszók vagy felhő-alapú szolgáltatások, mint a
Google Drive vagy a
Dropbox) nélkülözhetőek, és érdemes is őket kilőni.
A legjobb persze az, ha nem akkor kezdünk el tüzet oltani, amikor már csak percek vannak hátra az üzemidőből, hanem folyamatosan odafigyelünk arra, hogy milyen alkalmazásokat futtatunk. Szép dolog a multitasking, de biztosan szükségünk van folyamatosan arra a 17 megnyitott fülre a böngészőben, miközben egyetlen txt-be gépelünk? Miért hallgatunk streamelt zenét a Wi-Fin keresztül, amikor a gépünkről is elindíthatunk egy albumot?
És még csak véletlenül se kezdjünk el kép vagy videoszerkesztő programokat használni, ha a gépünk az utolsókat rúgja!
Eddig olyan dolgokkal foglalkoztunk, amelyek az egyszeri használat során segítenek a lehető legtöbbet kihozni az akksiból. De érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is, vagyis hogy hogyan őrizhetjük meg a telep épségét akár évekig, hogy a laptopunkat ne csak közvetlen áramforrásról tudjuk majd elindítani.
Felejtsük el, amit még az ezredfordulón tanítottak, hogy érdemes az akkumulátort teljesen nullára meríteni!
A lítium-alapú akkumulátorok csak bizonyos számú teljes ciklust képesek túlélni, a kapacitásuk pedig minden alkalommal csökken egy kicsit, ezért értelemszerűen arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb teljes ciklusba hajszoljuk bele a gépet.
Az akkumulátorok általában 40-80% közt érzik igazán jól magukat, és bár nyilvánvaló, hogy nem tudjuk mindig itt tartani a gépet, ha van rá lehetőség, próbáljunk meg erre odafigyelni.
Tartsunk rendet a gépen!
Az adatokhoz való hozzáférés nyilvánvalóan energiaigényes folyamat, a fájlokat pedig nemcsak mi találjuk meg nehezebben, ha össze-vissza vannak, hanem az operációs rendszer is. A rendezetten tárolt bitek megkönnyítik a rendszer dolgát, éppen ezért érdemes bizonyos időközönként töredezettségmentesíteni a merevlemezt. Ez a polcon való rendrakás virtuális megfelelője, csak itt nem nekünk kell vacakolnunk, egy program elvégzi az egészet.
Egy SSD-t azonban még csak véletlenül se próbáljunk meg töredezettségmentesíteni, mert az bizony nem tesz jót a hardvernek!
Még nincs SSD a gépünkben? Itt az ideje váltani! Ezek az adathordozók nemcsak sokkal gyorsabbak és kevésbé sérülékenyek, mint egy HDD, hanem jóval kevesebb energiát is fogyasztanak, mivel nincs bennük mozgó alkatrész.
Tartsuk tisztán a gépet!
Ha megáll a
por az alkatrészek közt, akkor azok elkezdenek jobban melegedni, aminek következtében jobban dolgoznak a ventilátorok is. A folyamatos melegedés egyébként sem tesz jót az akkumulátornak, így arra is figyeljünk, hogy lehetőleg ne az ölünkben egy takarón, hanem valamilyen kemény felületen használjuk a gépet.
Ha minden kötél szakad, vásárolhatunk egy tartalék akkumulátort is, amit vészhelyzet esetén egyszerűen csak bepattintunk az eredeti helyére, és máris ott folytathatjuk a munkát, ahol pár pillanattal korábban abbahagytuk. Előző írásunk egyik munkatársunk a
szállító életébe enged betekintést !