A tehetségem és én

Mondhatjuk úgy is, hogy kábé óvodás koromtól vettem le mindenkit a lábáról a képzőművészi vénámmal. Eleinte csak az óvónénik tapsikoltak a cicasoromnak, aztán jött az általános, ahol sorra nyertem meg a rajzversenyeket, és amikor ki kellett választani a középiskolát, akkor nem volt kérdés, hogy művészetibe megyek.
 
Ezt a szép és megható történetet lehetne egészen odáig folytatni, hogy akkor vajon miért nem lett belőlem képzőművész?

Erre most annyit tudnék válaszolni, hogy hát mert csak, de azért, mert írásban sokkal briliánsabb vagyok. Hahaha, amúgy tényleg mer' csak. Viszont, miután betörtem a könyviparba, és jön a második könyvem is, ezért kitaláltuk a főszerkesztőmmel, hogy ha már úgyis ott van az én ügyes kis kezemben ez a két gigantikus aduász, akkor mi volna, ha én rajzolnám/festeném/tervezném a második könyvem borítóját.

Óóóó, baromi jó, mit jó, egyenesen zseniális ötlet, vágtam rá egyből. Hát persze, hogy megcsinálom!
 
Aztán jöttek a gondok.. Ha én festem, vagy rajzolom, akkor azt hogy fogom betenni a számítógépbe? Lefotózza valaki? Vagy scanneli? Nem lesz úgy rossz a minősége? Egyáltalán, mekkora méretben csináljam, hogy jó legyen, és ne legyen túl nagy? És még ezeken felül is tengersok kérdés cikázott át agyam egyik szegletéből a másikba. Talán még mindig ott gubbasztanék ezeken töprengve, ha nem nyomnak a kezembe egy digitális rajzoló táblát. A hivatalos neve, Acer Switch Alpha 12 és így néz ki:
   
Elkezdtem rajzolni vele, mert hát mi sem egyszerűbb annál, hogy egyből belerajzolunk a gépbe, minthogy mindenféle fifikás és rettenetes bonyolult technikával betápláljuk a kész művet (én speciel azt sem értem, hogy kerülnek az emberek a kis tévédobozba).
 
És akkor abban a szent pillanatban, amikor megfogtam a virtuális térben rajzoló, de nagyon is valós ceruzát, visszatértek mámoros kamaszéveim, amikor még a képzőművészet jelentette a kikapcsolódást, a hivatást, a terápiát, az élvezetet, a szabadidőt, az önkifejezést, a mindent. Amikor még nem tudtam semmi mást elképzelni magamról, csak azt, hogy ez lesz a hivatásom.
 
És akkor ezt rajzoltam:
   
Ugye milyen kis ügyes vagyok? Még mindig. 

Olvasd el korábbi írásunkat is ide kattintva !